– Mitől féltek, nem lesz itt eső – ült le barátai mellé az újszegedi szabadtéri nézőterére egy férfi szombat este, a Liliomfi című vígjáték kezdetekor. A kezében három esernyőt szorongatott. Ekkor még úgy látszott, megússzuk a vihart. A hatalmas porfelhőből tudhattuk volna, hogy nem így lesz. A vörös-fekete égről azonban elterelte figyelmünket a libazöld Wartburg, amely utánfutóstól gördült be a színpadra. A Megyeri Károly Vándorszínház előadása nem csak a kezdetekkor okozott meglepetést, Szigligeti Ede klasszikus vígjátékát több ponton is modernizálta a rendező, Megyeri Zoltán.

Szilvai Tódor professzor például drága Emerenciájának halálára előadta a Beatrice Azok a boldog szép napok című számát, még egy kicsit csápolt is hozzá. A vénkisasszony Kamilla egy Romantic dallal mondta el, hogy vágyik a címszereplőre, és hogy szereti a bőre illatát. A közönség értékelte a szintetizátorral és diszkófénnyel turbózott betétdalokat, ahogy Liliomfi és Szellemfi lazaságát is.

– Olyan kúl. És hasonlít Matthew McConaughey- ra! – örvendezett egy női néző a főszereplő Pataki Ferenc láttán. Tetszett neki az is, amikor Kamilla lebukott leskelődés közben és figyelemelterelésként tornát imitált: „lábemelés, bírjuk még, 99, 100."

Népszerű volt a „Hosszú fekete haj..." kezdetű lakodalmas, és a kiszólások is: „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi." „Menj és teregess. Némán." Volt beszólás is: „oh, shit."
Amikor azonban a Kányay fogadó vörös rózsás díszletei fölött egyre sűrűbben cikáztak a villámok és az eső is eleredt, a nézők már nem nevettek.

– Ha a szaglásom nem csal, mielőtt megázunk, a konyha arra van – építette be szövegébe az időjárást Liliomfi, majd az előadás 21 órakor, egy órával a kezdés után félbeszakadt.

– Na hozd ide a pincért a fülénél fogva még egyszer – idézte föl 60 perccel később az előzményeket a főszereplő. Nem bántuk meg, hogy maradtunk, most jött még csak az activitybetét, Mariska, a „lehány", aki pálinkásüveggel a kezében őrjöngött, és Liliomfi szenzációs átváltozása előbb vadul flörtölő angol gróffá, majd pálcájával csapkodó osztrák vőlegénnyé. A Darabokra szakítod a szívemet című duett sokkal jobban szólt mint az eredeti (talán Baby Gaby és Lala), és megnevettette a közönséget a térdzoknis ifjú Schwarz és papája is. Az öreg annyival volt tekintélyesebb a fiánál, hogy zoknija egyszínű és nem rikító csíkos volt. A közönség láthatóan nem fogyatkozott meg a kényszerszünetben, mondhatnánk: a darab viharos sikert aratott.