Paul és Franz Schöntan darabja nyomán a népszerű színész, humorista és konferanszié, Kellér Dezső a múlt század negyvenes éveiben írt habkönnyű bohózatot a Siklódra látogató Rettegi Fridolin színidirektorról és társulatáról, amely józan számításból mutatja be a helyi gimnáziumi történelemtanár, dr. Bányai Márton antik tárgyú tragédiáját, A szabin nők elrablását. A tanár úr tipikus papucsférj, aki felesége és két lánya elvárásainak szeretne megfelelni. Titkon őrzött ifjúkori zsengéjét csak azért adja át a bohém-ripacs színigazgatónak, mert a ház asszonya és Etelka leánya épp Tusnádfürdőn kúrálja magát, így a premiert tudtuk nélkül megtarthatják a kisváros lövöldéjében. Bányai levelet ír nejének: maradjanak csak nyugodtan tovább, ő a dolgozatokat javítja otthon, Rózát, a szobalányt is elengedte a nénikéje temetésére. Róza épp a levelet indul feladni, amikor váratlanul hazaérkezik Bányainé, és elolvassa a neki szóló hazugságokat. Ezzel indul a füllentések, lódítások, félreértések és színlelések kacagtató sorozata.

A bohózat kipróbált eszközeit alkalmazza a produkció, nem érhet meglepetés, azt kapjuk, amit a műfajtól várhatunk: kuncogást, röhögést, idegcsillapító hahotát. Nincs min gondolkodni, nincs drámai feszültség, energiát emésztő katarzis sem terheli a nézőt – helyette stresszoldó, felszabadító szeánszot kínál Megyeri Zoltán rendező és csapata. A közönség láthatóan vevő a sok bolondságra, talán mert érzi: a színészek is élvezettel játsszák. Kell egy kis ripacskodás – időnként mindenkinek.

Borovics Tamás Rettegi Fridolinként kiválóan kamatoztatja hórihorgas termetét, karakteres fizimiskáját, elég tőle néhány jellegzetes gesztus vagy mozdulat, és a publikum már dől a nevetéstől. Meg-megcsillan a fény Janik László tükörsimára borotvált fején, amikor a belgrádi kereskedőt, Raposa Bogdánt hatalmas bajusszal, nagy vehemenciával, kacagtatóan adja. Bányaiként Rácz Tibor finoman Kellér Dezső alakját is felidézi, amikor a függöny elé lépve, az egyik függönyszárnyba kapaszkodva, mintegy a közönséggel beszélgetve énekli el Horváth Jenő és Szenes Iván slágerét: Mások vittek rossz utakra engem...

Bár drámai színésznőként ismerhetjük inkább, megint kiderül, hogy Fekete Gizi mindent tud: Bányainéja hol elviselhetetlen fúria, hol pedig táncra perdülő úriasszony. Szilágyi Annamária ízes tájszólással, utánozhatatlan humorral és bővérű bájjal adja Rózát, a szobalányt. Gömöri Krisztián tisztelettudó, igyekvő kisember vő, Boncz Ádám pedig a névhez illő, felhőkben járó könnyedséggel játssza az utazó társulat ifjú hősszerelmesét, Szendeffy Edét. Helyes naivák a Bányai lányok: Papp Gabriella és Perjési Hilda, karakteres iskolaszolga Szűcs Lajos. Eredetileg kifejezetten neki írt, önálló betétszámmal Retteginéként szerepelt a produkcióban Vajda Júlia is, akinek a jelenetét – betegsége miatt – kihagyták a mostani előadásokból.

Langmár András díszlettervező a faragott, míves, robusztus íróasztallal, a jellegzetes bútorokkal a két világháború közötti művelt középosztálybeli vidéki polgári otthonok világát idézte meg. A dalokhoz a színház zenekarának öt muzsikusa biztosította a stílusosan könnyed élő kíséretet.